Mindenki tudja, hogy milyen a közbiztonság Magyarországon. Sok Magyar érzi a bőrén azt, hogy az Ország nem tudja megvédeni. Sőtt az újabb intézkedések a meglévő biztonságot is csak csökkentik. Nézzük meg a rendőrséget. Ha egy kicsit is csúnyán néz a bűnözőre akkor a rendőrt hurcolják meg. Nem egy eset volt már hogy a rendőr szabájszerűen járt el és az akit elkapott rosszul lett vagy meghalt mert nem bírta a szive. De ez csak egy témakör aminek a nem megfelelő irányítása rossz érzetet kelt az emberekben.
Igyekszem olyan írásokat összegyűjteni ami magasabb pozícióban levő emberek törekvéseit mutatja be.
Dr. Répás József Kiskunlacháza polgármestere levelét mutatom meg amit Bajnai Gordonhoz írt.
"
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Kiskunlacháza polgármestereként és magyar nemzetiségű magyar állampolgárként fordulok Önhöz levelemmel. Levelem megírásához a düh, a végső kétségbeesés és a tehetetlenség érzése vezetett. Az érzés, hogy magyar emberként egyre inkább másodrendű állampolgárként kell élnem saját Hazámban, és a tudat, hogy mivel nem vagyok roma származású, és nem tartozom egyetlen meleg jogvédőszervezethez, vagy egyesülethez sem, nem kapok meghallgatást és védelmet. Magyarként én és honfitársaim csak megbélyegzést kapunk.
Magyarként nem hallok mást csak azt, hogy rasszisták, idegengyűlölők és kirekesztők vagyunk. Ezt hirdetik külföldön és Hazánkban is. Ma Magyarországon intézményesült a magyarellenesség, s ennek élén az Ön Kormánya áll. Sokmilliónyi magyar honfitársam nevében teszem fel Önnek a kérdést: miniszterelnökként kiket képvisel Ön?
Kiskunlacháza az elmúlt évben számtalanszor szerepelt különféle médiumokban, s a község lakossága nem először emeli fel a szavát az egyre durvuló erőszakhullám ellen. Cserébe mit is kaptunk? Segítség helyett megbélyegzést.
Itt Kiskunlacházán ebben az esztendőben a nehéz gazdasági helyzet ellenére 30 millió forintot költöttünk a közbiztonság javítására. Felújítottunk és átadtunk egy új, nyolc fős KMB-s csoport elhelyezésére szolgáló épületet, ennek egész éves rezsiköltségét finanszírozzuk.
Megkezdtük a térfigyelő kamerák kiépítését, éjszaka a polgárőreink mellett szolgálatot teljesítő rendőrök fizetését biztosítjuk, megkezdtük a romos ingatlanok felvásárlását, lehetőségeink szerint közmunkát biztosítunk az itt élő romáknak. Megerősítettük a mezőőrséget.
Felvettük a kapcsolatot és megállapodást kötöttünk helyi cigány szervezetekkel.
Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán. Az elmúlt hetekben egy kisgyermeket vertek meg úgy hogy kórházba került. Egy élelmiszerüzlet tulajdonosát - aki rendszeresen hitelt ad cigány családoknak- vertek meg azért, mert kérte a tartozást, és erőszakkal fenyegették meg,
ha feljelentést tesz. Fiatalkorú cigány gyerekek fizetés nélkül távoztak a benzinkútról, majd a rendőrség hosszas üldözés után kapta csak el Őket. Nem rég egy cigány ember kaszát szúrt egy magyar hátába, mert Ő számon merte kérni rajta erőszakos viselkedését, majd egy hölgyet vertek félholtra, mert nem adott gyógyszert nekik. Hány Olaszliszka kell még?
A rendőröket arra kötelezik, hogy a cigányok által lakott településrészeken rendszeresen járőrözzenek. Mi ránk akkor ki fog vigyázni? Egy magyar ember élete Önöknek nem ér annyit, mint egy cigány emberé? Mi is emberek vagyunk!
Kérdezem Öntől: Mit kell még tennem, hogy Községem polgárai ne félelemben, hanem biztonságban élhessenek? Ezek már nem „gyerekcsínyek”!
Bennünket agyonverhetnek, gyalázhatnak és mocskolhatnak büntetlenül, értünk sem Ön, sem Kormányának egyetlen tagja nem emeli fel a szavát. Ön egyetlen cigány által meggyilkolt, vagy agyonvert magyar temetésére nem megy el, miközben a cigány áldozatok temetésén minden liberális jogvédő szervezet és Kormányának tagjai is ott vannak. Kérdezem Öntől: ott lesz-e a Pesterzsébeten, a cigányok által halálra rugdosott magyar polgártársa temetésén?
Ön miért nem állt ki a nagy nyilvánosság elé és ítélte el ezt az embertelen gaztettet?
Tudja-e, hogy mi a valóság a mai Magyarországon, melynek Ön a miniszterelnöke?
Cigányok rugdosnak halálra embereket, láncfűrésszel fenyegetik a magyar gazdákat, mert azok meg akarják védeni a tolvajoktól a terményeiket. Magyar embereket tartanak egyes cigányok rabszolgasorban, gyerekeket vernek meg a mobiltelefonjukért, és hogy elvegyék a kis zsebpénzüket. Idős, munkában megőszült emberek rettegnek cigány tizenévesektől, akik kaszákkal támadnak azokra, akik szót emelnek az erőszak ellen, és akik orvosokat fenyegetnek meg, hogy kábító hatású gyógyszereket írjanak fel részükre.
Az Ön Kormánya mindent megtett, hogy a Magyar Gárdát betiltsa, mondván, hogy félelmet kelt és gyűlöletet szít, de miért nem tiltja be a cigány szabadcsapatokat, akik felfegyverezve egész megyéket tartanak rettegésben, akik még a rendőrökre is rátámadhatnak büntetlenül?
Ami ma Hazánkban folyik, arról az emberek már nem annak függvényében foglalnak állást, hogy jobb- vagy baloldalinak vallják magukat, mert az erőszak nem válogat. Minden becsületes magyar és cigány ember azt akarja, hogy végre rend legyen Magyarországon!
Magyarországon erős rendőrségre és szigorúbb büntető jogszabályokra és hatékony jogszolgáltatásra van szükség, hogy a nyugalom és társadalmi béke helyre álljon.
Ahol az igazságos törvénykezés és a többségi társadalom érdekei találkoznak.
Ez az Ön felelőssége.
Ön felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányára.
Arra a törvényre, melynek 35. § (1) bekezdés a) pontja kimondja: „A Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező személyek jogait”
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az Ön Kormánya történelmet írt egy esetben.
Precedenst teremtettek, melynek Önök nem örülnek. A Kiskunlacházi gyermekgyilkosság esetében az Igazságügyi és Rendészeti miniszter, valamint az Országos Rendőrfőkapitány együttes sajtótájékoztatóján etnikai alapon azonosították az elkövetőt.
Ott kijelentették - Kormányának jelenlévő minisztere előtt és nevében-, hogy az elkövető nem cigány, hanem magyar származású volt. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben minden egyes bűncselekmény esetében az igazságszolgáltatás köteles az elkövető etnikumát megjelölni.
Engem és egyre több polgármester társamat, kik felemeljük a szavunkat az ártatlan emberek védelme érdekében, a sok igazságtalanság és a többségi társadalommal szembeni kirekesztő magatartás miatt, folyamatosan lerasszistáznak és véresszájúznak. Önök megbélyegzik azt, aki az igazságról beszél, és tenni akar azért, hogy egy-egy településen végre rend legyen.
De mi akkor sem adjuk fel! Egy európai társadalomban az őszinte beszéd a jövő építésének alapja. Gyökeresen át kell alakítani a szociális ellátórendszert, és érvényt kell szerezni az alapvető társadalmi normáknak. Ennek elvégzése az Ön feladata. Most már nem kérünk, hanem követelünk! Erősíteni kell a rendőrséget, nem szembefordítani a társadalommal.
Mi felesküdtünk arra, hogy megteszünk mindent községeink, városaink biztonsága érdekében. S ez az eskü kötelez bennünket, s kötelez a lelkiismeretünk is, még ha meghurcolnak is érte. Emberek milliói rettegnek a cigányság egy része általi állandó erőszaktól.
Az elmúlt hét esztendőben százmilliárdok mentek el különböző, a cigányság integrációját és felzárkóztatását elősegítő programokra. Hol van ez a pénz, és hol van ennek az eredménye? Miért nem az Önkormányzatok kapták meg, akik ésszerűen és hatékonyan tudták volna felhasználni? Ehelyett ellopták azok, akik feleltek ezek elosztásáért.
Véleményem szerint a cigányság felzárkóztatását nem az segíti elő, ha kettőszáz cigány diplomás embert felvesz a közigazgatásba, hanem ha érvényt szerez annak, hogy a cigány családok a gyermekeiket rendszeresen járassák iskolába.
Mi polgármesterek tesszük a dolgunkat. Kérem Önt, Ön is tegye a magáét, értünk és ne ellenünk, esküjéhez híven, hogy Magyarországon végre béke legyen!
Kiskunlacháza, 2009. szeptember 26.
Tisztelettel:
Dr. Répás József
Kiskunlacháza polgármestere
"
A levelet a barikad.hu oldalon találtam. Mégpedig itt
A következő egy interjú Répás Józseffel 2008 decemberéből
2008-12-05 02:11 barikád.hu
Dr. Répás József, polgármester Nem tudjuk, hogy fél-e Répás József, Kiskunlacháza polgármestere. Annyit mondott csak, hogy ha félne is, azt sem mutathatná ki: bízik benne a települése, ő is bízik a településében, és most összefogásra van szükség. Másfél hete néhány személy meggyalázott és megölt egy tizennégy éves lányt. A polgármester múlt pénteken fáklyás felvonulást szervezett. Kimondta azt, amit még senki nem mert kamerák előtt megtenni: elég volt a roma erőszakból. Országos cigány vezetők fenyegették meg, de a helyi roma közösségből is kapott olyan üzenetet, hogy elvágják a torkát. Nem érdekli. Azt mondja, elindult egy úton, és megy, ameddig csak lehet.
-Fenyegetik?
-Persze. A pénteki demonstráció és az azon elmondott beszédem után Kaptam fenyegetéseket. Nem közvetlenül, hanem üzengetések formájában. Elvágják a torkomat, levágják a fejemet, ilyesmit.
-Valakiket nagyon magára haragíthatott.
-Nincs mit titkolni, cigányoktól kaptam a fenyegetéseket. De nem egyedül vagyok, így a személyem elleni elrettentő akciók igazából nem túl veszélyesek. Az egész település átérzi, hogy valamit tenni kell, valakinek ki kell mondania alapvető dolgokat. Eljutottunk arra a szintre, hogy már nincs tabutéma, nincs politikai korrektség. Gondok, súlyos gondok vannak és a község lakói ezt tudják, átélik nap mint nap. Így, ha engem fenyegetnek, attól még az összefogás megmarad.
-Ön mögött a településén kívül nem állt senki és semmi, a sajtó jelentős része inkább jegelni próbálta a Kiskunlacházán történteket, legalábbis hallgatott a valós problémákról. Mégis ezrek mozdultak meg egy nagyközségben.
-Mert tényleg valós a probléma. Itt egészen egyszerűen a mindennapi megélhetésünkről, sőt, az életünkről van szó. A vagyonunkról, a szeretteinkről, a minimális biztonságunkról.
-Ha már szóba került az Ön személyes fenyegetettsége: fél?
-Településvezető vagyok. Ez azt jelenti, hogy a nehéz helyzetekben is ki kell állnom azok mellett, akik ebbe a székbe ültettek. Még ha félek is, nem mutathatom ki. Bíznak bennem a lakók és ez kötelezettségeket ró rám. De én is bízom bennük és minden percben érzem azt, hogy számíthatok rájuk. Közösen próbálunk tenni valamit önmagunkért és ezen keresztül a többi, hasonló sorsú településért is. Bizonyos dolgokat meg kell tenni, ki kell mondani. És nem azt mérlegelni, hogy emiatt lesz-e félnivalóm vagy sem. Elkezdtem valamit és nem fogom abbahagyni, addig megyek ezen az úton, ameddig csak lehet.
-Ön szerint meddig lehet elmenni?
-Megerősít, hogy rengeteg telefont, levelet, üzenetet kapok egyszerű emberektől, településvezetőktől, amelyben kifejezik, mellettem állnak. Egyre többen leszünk olyanok, akik a békességet, a nyugodt, biztonságos életet nem csupán akarjuk, hanem ezért fel is emeljük a szavunkat. Ha nem állok ki, nem áll ki valaki, akkor még több lesz a félnivaló. Mindennaposak a romák egyes csoportjai által elkövetett inzultusok, bűncselekmények, nem csak nálunk, mindenhol. Ezek között vannak nagyobbak is, kisebbek is, amelyek azonban éppen elegendőek ahhoz, hogy a többségben lévő békés lakosságot állandó rettegésben tartsák.
-A "politikailag korrektek" csúnya fasiszta, rasszista beszédnek
nevezik ezt.
-Ha rasszista vagyok csak azért, mert kimondom, hogy elég volt, akkor rasszista az egész közösség is, amelyik ugyanezt gondolja. Félni a romáktól rasszizmus ? Mi mért nem félhetünk senkitől ? Ha egy magyar ember retteg, az miért rasszizmus ? Ha egy cigányt bármi sérelem ér, akár súlyos, akár nem, a média legjelentősebb része rászáll, fanatikusan keresi a rasszista indítékot, mindenféle megalapozottság nélkül rögtön fajgyűlöletet sejtet. Juhász Gábor rendészeti államtitkár még Nóri temetésének napján is arról beszélt a parlamentben, hogy meg kell védeni a romákat, mert rettegnek. Hát mitől kell őket megvédeni? Minket vernek agyon, ütnek le, rabolnak ki, gyaláznak meg nap mint nap! Itt Kiskunlacházán, ha éppen nem követnek el semmit, akkor is folyamatosan beszólogatnak az embereknek, hogy "úgyis mi fogunk itt uralkodni, miénk lesz ez az ország, mit ugattok, parasztok !" folyamatosan terrorizálják az embereket, ennek ellenére a hatalom nem tesz semmit ! A törvénytisztelő, szorgalmas roma családok emiatt ugyanúgy szenvednek, mint a nem cigányok.
-A pénteki demonstráció előtt cigány vezetők jártak Önnél.
-Kolompár Orbán, Daróczi László -a kormányszóvivő bátyja- és Rafael Gyula.
-Érdekelne, hogy mi hangzott el azon a beszélgetésen.
-Megpróbáltak rávenni, hogy tompítsam az elmondandó beszédem élét.
Azt akarták, hogy általánosságokban beszéljek biztonságról meg bűnözésről és az utóbbiakkal kapcsolatban meg se említsem a cigányokat. Arra is megpróbáltak rávenni, hogy a vonulás tervezett útvonalát változtassam meg. Sőt, fenyegetést is kaptam tőlük. Azt mondták, be ne merjük tenni a lábunkat azokba az utcákba, ahol a legproblémásabb cigány családok laknak, mert ott százszámra lesznek a felfegyverzett romák és megindulnak ellenünk.
-Ezeket a szavakat Kolompár Orbán, az OCÖ elnöke is hallotta?
-Igen.
-Mit válaszolt nekik?
-Itt én vagyok a polgármester, engem a település népe választott meg, nekik tartozom elszámolással, mi vagyunk itthon. Idejönnek pesti cigány vezetők és megpróbálnak dirigálni és fenyegetőzni? A válaszom az volt, amit látott ön is: a beszédemet elmondtam úgy, ahogy azt már korábban megírtam, egyetlen betűt nem változtattam rajta, a fáklyásmenet pedig arra vonult, amerre terveztük.
-A gondok megoldásában akár együtt is működhetne a cigány vezetőkkel.
-A jelenlegi cigány vezetők, legalábbis a legnagyobb, legbefolyásosabb szervezetek vezetői alkalmatlanok arra, hogy a népüket képviseljék. Számolatlanul mennek az állami milliárdok felzárkóztató programokra, semmi eredményük nincs. Hol az a pénz? Hol az a pénz, amelynek ezeken a cigány szervezeteken keresztül kellene eljutnia az elesettekhez? Van egy szűk cigány elit, amelyik nagyon jól megél népe hátrányos helyzetéből Ezekkel nem lehet együttműködni, tekintéllyel rendelkező cigány vajdákra volna szükség.
-Mohácson a helyi cigány önkormányzat éppen a napokban hirdetett meg egy egyfajta roma polgárőrséget. A vezetője arról beszélt az Info Rádióban, hogy az utcán csellengő cigány gyerekeket elkísérik az iskolába vagy hazaviszik őket, a szervezet vezetői pedig csak olyanok lehetnek, akiknek van erkölcsi bizonyítványuk.
-Csak üdvözölni tudom az ilyen kezdeményezéseket! Ha pontosan ismertek lesznek a szervezet céljai, tevékenységei, akkor nagyon szívesen együttműködnék velük. Példaértékű volna egy ilyen összefogás, hiszen ez valóban szolgálná mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom érdekét. A magyaroknak egyáltalán nem érdeke, hogy háborús helyzetig fajuljon a cigányokhoz fűződő viszony. Éppen az volna a legjobb, ha békességben, az országot együtt gazdagítva élnénk egymás mellett.
-Helyben milyen kapcsolata van a romákkal?
-Nehéz akármilyen intézményes kapcsolatot kialakítani, mert Kiskunlacházán nincs cigány önkormányzat. A roma közösségre nem lehet kívülről hatni, szemükben egy település vezetésének nincs tekintélye. A saját vezetőikre hallgatnak, illetve nálunk csak hallgatnának. Ugyanis egymás között sem tudnak megegyezni a vezető személyéről, néhány család annyira szemben áll egymással. Így, ha a cigány közösséggel szeretnék egyeztetni, nincs kivel.
-A múlt pénteki fáklyásmeneten, illetve a Nóri temetésén tapasztalt összefogás nyugtatta valamelyest a települést?
-Megnyugvásról nehéz beszélni egy olyan helyzetben, amikor egy 14 éves lányt megerőszakolnak és meggyilkolnak. Inkább erőt adott. Az alapvető igazságérzet azt követeli, hogy a rendőrség mihamarabb találja meg és nevezze is meg az elkövetőket. Ha ez nem történik meg, akkor tovább folyik a találgatás, tovább élnek a kétségek, ami újabb feszültségeket szülhet. A nyomozó hatóságoknak tehát óriási szerepe van abban, hogy -ha létezik ilyen egyáltalán- megnyugvás következzen. A politikai hatalom azonban továbbra is hallgat és sokszor úgy érzem, tudatosan gerjeszti a feszültségeket. Akkor, amikor a vidéki életet ellehetetleníti a roma erőszak, a hatalom homokba dugja a fejét és a kisebbség félelmeiről beszél. Vajon miért nem tesznek valamit az igazán
égető problémák megoldásáért?
-Minden percüket leköti a fasizmus elleni harc. Az nagyon nehéz munka.
-Ha a politikai vezetés megtenné azt, amit a többségi társadalom jogosan elvár, vagyis biztosítaná a békés élet feltételeit, akkor a radikálisoknak nem lenne miről beszélniük. De sokkal kényelmesebb a radikálisokkal riogatni, mint a valódi problémákat kezelni. Tudom, hogy van egy politikai kisebbség, amelynek lételeme, hogy folyamatosan feszültséget keltsen és létérdeke, hogy a társadalom, főleg a vidéki társadalom állandó fenyegetettségben éljen. Ha a kormányzat továbbra is ebbe az irányba tereli az eseményeket és nem kezdi el végre a többségi, az országot munkájával eltartó embereket is megvédeni, akkor itt előbb vagy utóbb elszabadul a pokol. Ülünk egy bombán, aminek már ég a kanóca, bár még talán el lehetne oltani.
RÉSZLET RÉPÁS JÓZSEF NOVEMBER 28-I BESZÉDÉBŐL:
(...)Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni az áldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen és véglegesen eltemetni a félelmeinket.(...)Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a magyar Országgyűlésben egy törpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar közéletben. (...) Kiskunlacházán nincs helye az erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a roma erőszakból! Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké !(...)
Az interjú megjelent a Magyar Nemzet nyomtatott lapjában és ITT megtalálható.
2008-11-30 19:49 barikád.hu
"
Dr. Répás JózsefKedves fiatalok, tisztelt édesanyák és édesapák, kedves nagyszülők!Köszöntök minden kedves jelenlévőt, Kiskunlacháza és az ország más településeiről hozzánk, közénk eljött polgártársunkat.
Nehéz ma beszélni, hiszen erre a döbbenetre és fájdalomra, erre a brutális tettre nincs megfelelő szó. Mit lehet mondani egy szülőnek, aki a gyermekét elveszíti? Egy élet nem érhet véget 15 évesen. Egy élet 15 évesen kezdődik. Az elmúlt hétvégén valami végleg elszakadt, valami örökre véget ért.
Emlékezni, tiltakozni és temetni jöttünk ma össze. Emlékezni az áldozatokra, tiltakozni az erőszak ellen, és véglegesen eltemetni a félelmeinket. De miért is féltünk eddig Kiskunlacházán? Tavasszal egy 11 éves kislányt akartak erőszakkal elrabolni, ahol most állunk, fiatalkorú bűnözők iskolás gyermektől, több alkalommal, erőszakkal vették el telefonjaikat, kerékpárjukat. Mindennapossá vált, hogy gyermekeket vertek meg hazafelé az iskolából. Ismeretlen fekete autók cirkálnak iskoláink környékén. Idős emberek rettegésben élnek házaikban, mert rendszeresen atrocitások érik, leköpik, és kővel dobáljak meg őket, ellopják tőlük azt, amiért egy életen át dolgoztak. Vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert, sem törvényt.
Miért is kell nekünk demonstrálni? Azért, mert a médiumok nem demonstrálnak. A médiumok hallgatnak. Mi csak egy mondat, egy röpke hír, néhány kérdésnyi érdekesség vagyunk a reggeli műsorokban. Családjainkat, gyermekeinket gyalázzák meg, közben a hatalom hallgat. Szomorúan hallom a parlamenti közvetítések során, hogy a Magyar Országgyűlésben egy törpepárt képviselője folyamatosan rasszista és fasiszta magyarokról beszél. Szomorúan hallom, hogy a romaügyi államtitkár szinte várja, követeli, hogy a romákat ért támadás során derüljön már ki, hogy magyarok követték el a bűncselekményt. Meggyőződésem, hogy ilyen politikusoknak nincsen helyük a magyar közéletben. Egyre inkább úgy érzem, hogy magyarként másodrendű állampolgár vagyok a saját hazámban. Bennünket agyonverhetnek, meggyalázhatnak, és leköphetnek. Értünk senki sem hoz létre külön felderítő csoportot, értünk senki nem kínál fel a nyomravezetőnek pénzjutalmat, a mi temetésünkre nem jön el egy miniszter sem. Joggal kérdezem, kié ez az ország? Joggal kérdezem, miért nem vagyunk biztonságban, miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetve, miért van különbség bűncselekmény és bűncselekmény között. Mindenki tudja, hogy egy békés, törvénytisztelő magyar nem szeret demonstrálni. Egy tisztességes magyarnak elég a munkája és a családja. De ma mégis össze kellett jönnünk, mert helyettünk senki nem mondja ki azt, ami mindannyiunk szíve mélyén ott van. Aki ma ide eljött, azzal a céllal jött, hogy azt mondja: elég volt a félelemből, elég volt a bennünket ért erőszakból! Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! Kiskunlacházán nincs helye a erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból! Kiskunlacháza és Magyarország a békés, törvénytisztelő polgároké. Most már nem hagyjuk, hogy ellopják a javainkat, megverjék az időseket, és meggyalázzák a gyermekeket! Ma még mi vagyunk többen.
Egy emberéletnek nincsen pénzben kifejezhető ára. De ki és mi védjen meg minket, ha vidéken alig van rendőr, sok esetben a rendőrnek sincs becsülete és tisztelete. A rendőrt is ugyanúgy leköpik, trágár szavakkal illetik, mint bennünket. Egy rendőr, ha intézkedni próbál valakikkel szemben, őt is rasszistának bélyegzik. A törvényeink nem értünk vannak. Ma, aki embert öl, több esetben néhány év börtönbüntetés után már szabadul. A médiumokban egy bűncselekmény alkalmával nem arról beszélnek, hogy mit szenvedett el az áldozat, hanem arról, hogy milyen jogai vannak az elkövetőnek. Nekünk, kiskunlacházi polgároknak a családjaink biztonsága mindennél fontosabb.
Követeljük az állandó rendőrőrs létrehozását községünkben! Követeljük a gyilkosok és minden más bűnöző legszigorúbb megbüntetését, így a büntető törvénykönyv szigorítását is, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. Kérjük, hogy a polgárőrök számára több jogot és hatáskört biztosítsanak, hiszen ha nincs elegendő rendőr, ki véd meg bennünket?
Óriási a politikai elit felelőssége. Tisztelt politikus hölgyek és urak! Mi most csak kérhetünk, a döntés az önök kezében van. El kell dönteniük, hogy kiknek az érdekeit képviselik. Egy bűnözőt és egy tisztességes polgárt nem lehet egyenlő mércével mérni. A Rózsadomb környékéről könnyű ítéletet mondani, de költözzenek le hozzánk, vagy azokra a településekre, ahol félelemben élnek az emberek, és akkor megtapasztalják, milyen a mai magyar valóság.
Kedves Nóri! Te odafent biztosan látod, ami ma idelent történik. Miattad és mindazokért vagyunk itt, akik áldozatai lettek egy embertelen világnak. Most megtesszük az első lépéseket, hogy változtassunk azon, amin nehéz változtatni. De meggyőződésem, hogy ma elindul egy olyan folyamat, amit követni fognak országunk más településein is. Ma a kiskunlacházi polgárok példát mutatnak az egész országnak összefogásból és közös tenni akarásból. Mi most be fogjuk bizonyítani, hogy lehet békésen, némán és méltóságteljesen kifejezni, amit szeretnénk. Mi most nem valakik, hanem valami ellen vagyunk itt. Mi most az erőszak ellen demonstrálunk: az életért, az életünkért.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
"
---------*****----------
A következő egy történet amit Sváb Róbert élt át. Az ő írását idézem:
"
Hungarian reality 2009
Hol élünk? Kérek mindenkit ha ideje engedi olvassa el és küldje tovább!
Nagyon szomorú valóság
Megtörtént eset, egy rendőr leírásában!
Itt áll Magyarország!
Barátnőmmel és két barátommal a Nyugati mellett, a Patkó sörözőben beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a Bahnhof-ba, ami a pályaudvar másik oldalán van. Időközben barátnőm valami csajtól kapott, félreérthető SMS-en megsértődött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a Nyugati aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkor én elmegyek haza. Elköszöntem tőle és a két havertól, majd elindultam fölfelé a lépcsőn. Mire fölértem, már csöngött is a mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen, beszéljük inkább meg, és menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé.
Leértem a lépcsőn, indultam keresztül az aluljárón. Ők valahol a legvégén, a lépcsők aljánál jártak már, míg én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fős cigánybanda mellett. Azok elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Először a szokásos "mit nézel köcsög, gyere ide szétbaszlak" kategóriájú beszólogatások mentek, aztán elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen utánam eredtek. Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elő. Haverjaim látták, hogy balhé van, egyből indultak vissza,hogy mellém álljanak, mégse legyek teljesen egyedül 15 cigánnyal szemben. Amelyik először megindult,újból fenyegetőzött valamit, de ekkor már az egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most kurva nagy balhé lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elő, csőre húztam, és közöltem, hogy nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc, és felejtsük el egymást. Először megijedtek talán, vagy legalábbis megtorpantak, gondolom, nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon rájuk. Valóban nem akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tartva a fegyvert.
Barátaim látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták a pisztolyt a kezemben, érezték, hogy itt ők már nem sokat nyomnak a latban, vagy vissza tudom tartani őket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk. Barátnőmnek közben sikerült elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint felbátorodtak a cigányok, látván, hogy tényleg nem akarok lőni, újra megindultak felénk. Azt hitték nem merek lőni, a legnagyobb hangú - mint később megtudtam, a neve Puporka Richárd - folyamatosan óbégatott: -
"Na mi van, geci, há' ilyen kemény csávó vagy, há' lőjé' le, gyere, lőjé' le, te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lőjé' bazmeg!"- és hasonlók. Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom megállítani őket. Már vagy harminc métert hátráltam, ők meg követtek, próbáltak cigánymódra körbevenni. Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a legközelebb volt, hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lőttem. A csávó kb . két métert repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda egyszerre rontott nekem. Kettőt még sikerült leszednem, de kiürült a tár . Eldobtam a pisztolyt, és próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan megrúgni, de többre már nem volt lehetőségem, csak azt éreztem, hogy nincs már alattam a lábam. A földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A fejemet próbáltam védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel. A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze,többször fejbe illetve bordán rúgtak,vascsővel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem tartott sokáig, csak amíg barátaim oda nem értek, ők szedték le rólam a cigányokat. A rugdosás közben kicsúszott a farzsebemből a szolgálati igazolványom, és a fényképes felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor hirtelen meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy "Rendőr vagy te geci? Há'mocskos zsaru vagy te köcsög?"
Míg a saját sérültjeikre figyeltek, én föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két barátom közénk állt, és elkezdtek rángatni, hogy addig tűnjünk el innen, amíg lehet. A pillanatnyi esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar mögé érve próbáltuk felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek pillanatokon belül itt lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van. Épp akkor fordult be a sarkon egy rendőrautó, azt hittük, hozzánk jön. De nem. Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz, de bármi legyen is, én szólok a rendőröknek, mielőtt még ezek fölérnek. El is indultam a járőrkocsi felé, ami közben alaposan eltávolodott tőlünk. De már nem volt időm elérni, jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most végünk van, itt döglünk meg mindhárman...
Odaálltam haverjaim mellé, most már jöjjön, aminek jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de legalább felvesszük a kesztyűt. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem! Megálltak. Nem értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és elindult felénk három férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is cigányok voltak. Kiderült, hogy civil ruhás rendőrök, akik épp erre jártak . Hallották a lövéseket, és azért rohantak oda.. Megkezdődött az intézkedés, előkerült a járőrautó, megjöttek az akciósok is, a banda és közénk álltak, a civilruhások pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt tulajdonképpen. Mi próbáltuk elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a fegyverem, mondtam, hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem láttam, nem tudom hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a bandára figyeltek, nem.. Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig még lent voltak, és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendőrök nem tudták, hogy milyen fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a fegyvereik után, csőre rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja el. Na, az persze megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt nagy méltatlankodva. Rohantak oda a rendőrök, hogy elfogják őket, mire az egyik, már lefogott haverjuk egyszerre a köztünk álló rendőröknek rontott, alig tudták lefogni. Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni a helyzetet, úgyhogy majd bent, az őrsön folytatjuk. Minket az egyik irányba, a bandát a másik irányba vezették el, majd a Nyugati rendőrörsön lettünk előállítva. Mi hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten... A nyomozók megkérdezték a Westend biztonsági őreit is, akik alig ötven méterre voltak, hogy mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami durrogást hallottak, de nem is figyeltek rá.
Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban. Felvették az adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentőt, mert meg kell nézetni a fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem bilincsbe verve, vezetőszíjon, rendőri kísérettel vittek be a Balesetibe, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, leápolták az arcomat, megröntgenezték a fejemet, aztán megállapították, hogy élek.. . Az orvosok elmondták, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a banda megtámadott, egyikük például hetekig lebegett élet és halál között az intenzívosztályon, úgy összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos bajom nincsen, de a jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínűleg örök életemre így marad. Ha még egyszer megütik ezt a szemem, meg is vakulhatok. Barátaimat már hajnalban kiengedték, őket tanúként hallgatták ki, engem pedig gyanúsítottként, rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI. kerületi kapitányságra, ahol csoportosan elkövetett garázdaság, testi sértés és fegyverrel való visszaélés megalapozott gyanújával vettek előzetes letartóztatásba. A cigányok ellen pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még könnyű testi sértés miatt sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre közölték, hogy 8 napon belül gyógyuló sérülés... Csoportosan elkövetett gyilkossági kísérlet? Ugyan... Az éjszaka további részét az előállítóban töltöttem, egy széken ülve, bár a rendőrök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi történt, egy emberként álltak ki mellettem.. Sajnos ők nem sokat tehettek az érdekemben, de jó volt tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap 10 órakörül került sor a kihallgatásra. Vallomástételemet követően rabosításra vittek, tenyér- és ujjlenyomatot vettek, majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a nyakamban, mint valami köztörvényes bűnöző. Ezt követően aláíratták velem a jegyzőkönyvet és a lefoglalási határozatot, miszerint tudomásul veszem, hogy a vizsgálati időszakra a a fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált töltényhüvelyeket bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték meg, hogy mivel gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat "sajnos" nem tudják zártan kezelni. Így a nevemtől kezdve a címemen át az összes adatomhoz hozzáférhetnek az ügy többi szereplői, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek haza nyugodtan fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át a torkomat, de csak azért mert az "ritkán fordul elő." Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás előzetes letartóztatás után kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott cigánnyal, akiket már a kapitányság előtt várt a fél banda, akiket azóta sem tudom, miért nem állítottak elő velünk együtt. Még időben jeleztem a rendőröknek, hogy egyáltalán semmi garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket a két kapun, nem fog megismétlődni az egész a rendőrség előtt is, úgyhogy végül kaptam magam mellé egy rendőrt, aki kikísért az épületből, hátha így nem lesz balhé. Ennyit tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük.
A 15 fős banda, amely ránk támadt, azóta is szabadlábon van, ott dekkolnak a Nyugati aluljáróban, és nyilván továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendőrök elmondása alapján lopástól a testi sértésen át a rablásig minden miatt voltak már előállítva.
De hát ez Magyarország, ahol nem ők a bűnözők, hanem én és a barátaim, akiknek volt pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy érdekessége, hogy a cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ők a sértettek, akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt kiabáltam, hogy "meghaltok büdös cigányok". Így az ügyet a továbbiakban rasszista indokkal elkövetett fegyveres támadásként kezelik.
A konzekvenciát szerintem mindenki vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a jogrendszerünk, ebben élünk.
Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag semmi esély, kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mail-ben és online fórumokon.
A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjetek sötétedés után, mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdősportos múlt és a rendőr-igazolvány sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett cigányember nekikeseredik a sorsnak.
Sváb Róbert
2890, Tata
"
